BLW beszámoló, avagy ne legyél sárkány, éljenek a lazamamik! 2. rész

Jó néhány hónap eltelt a BLW kezdete óta, és ígéretemhez híven, kedves olvasó, beszámolok róla, hogy is alakult a mi kis fejlődésünk, legalábbis az étkezés terén. Vámos-Telepovszky Orsolya írása.

0
126
BLW beszámoló, avagy ne legyél sárkány, éljenek a lazamamik! 2. rész
Az előző rész tartalmából…itt olvasható >>> … ”Aki ismer, az tudja, eléggé maximalista vagyok és természetesen ez az anyaságra is átragadt. Elképzeltem milyen lesz, amikor a kisfiam az első falatjait édesen nyammogja, hát, öhm, nem éppen erre gondoltam, mint amelyen valójában volt, és akkor még finoman fogalmaztam. A terv a hagyományos, jól bevált pürézgetés volt, melyet úgy terveztem, saját kezűleg szeretnék kis konyhánkban előállítani, már-már a mester babaszakács fokozatot készültem magamnak kiosztani (elméletben persze), amikor drága szerelmetes magzatom másként nem ítélte meg a helyzetet…”

Alex egy éves lesz. Pár nap múlva. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elrepül az idő, bár akinek van gyereke, az szerintem tökéletesen érti, hogy szülőként mennyire mást jelent a gyorsan halad az idő kifejezés.

Jelenleg naponta háromszor ülünk le enni, ez reggeli ebéd és vacsorát jelenti. A köztes időben pedig igény szerint, anyatejet eszik. Utóbbit abszolút nem lehet általánosítani, sem átlagot vonni, mivel ez napról napra változik, valamikor többször igényli és van, hogy szinte alig. Bár most nemrég középfülgyulladása lett és visszamentünk az időben, amikor csak kizárólag a tejcsit fogadta el, még a vizet sem, pedig 39,5 fokos láznál igényelné a szervezet. Az jutott eszembe, ez után az igen fárasztó időszak után, hogy ha a szopi nem lenne, talán abszolút nem is evett/ivott volna szinte semmit sem, ott pedig félő, hogy komolyabb intézkedések kellettek volna. Szerencsére túl vagyunk rajta, és az étvágya is visszatért.BLW beszámoló, avagy ne legyél sárkány, éljenek a lazamamik! 2. rész

Minden étkezéskor teszek elé evőeszközt, előre ráteszem az ételt, ezt egész ügyesen be is tudja játszani a szájába, de én azt vettem észre, hogy különösebben nem igazán érdekli ez a dolog, így nem is erőltetem. Más BLW-ző gyerekeknél ennyi idősen, már akár ügyesen kanalazást is látni.

Ezer szóval, ezer gondolat

Nos, itt van az, hogy minden gyerek más és más.

Szeretnék egy kis érdekességet megemlíteni, az étkezés változatosságát illetően. Észrevettem ugyanis, hogy eltérő napok vannak, mi a férjemmel egymás közt csak úgy emlegetjük, hogy épp hús nap van, vagy épp szénhidrát nap. Viszont nálunk, tényleg ennyire kategorikus a dolog, elég élesen elválasztódik az ételek választása. Nem szoktunk beleavatkozni, mindenesetre, mindegyikre kap lehetőséget. Ez a rendszer elég jól működik és végül is ehhez semmi más nem szükséges, mint bízni a gyermekünkben, bízni a természetben, elvégre a gyermekek ösztönösen tudják mi a jó számukra.

Ezer szóval, ezer gondolat

Alex csak a vizet issza meg, az ettől eltérő édesebb italokat elutasítja, ami például a fogai szempontjából a lehető legjobb. Őt a csokoládé sem érdekli, mint ahogy az édes sütemények sem ízlenek neki.

Maszatolás. Hát igen, ez egy külön fejezetet érdemel. Sajnos kénytelen vagyok az árnyoldalak közé sorolni, mert az igazság az, hogy valóban fárasztó, napi 3x komplett a gyereket, az etetőszéket és a környezetet eltakarítani. Viszont látok javulást, igaz lassan haladunk e téren, de valamit valamiért. Ettől független egyáltalán nem bánom, hogy BLWzünk, mert ez még mindig eltörpül az mellett, amikor azt látom, hogy mennyire jóízűen eszik, és tényleg azt mondhatom, hogy kevés kivétellel mindenre nyitott, mindent megeszik. Természetesen, mint mindenkinek, neki is vannak favoritok, naná, hogy a leginkább maszatos ételek! Ilyen például a csirkepaprikás, vagy a spenótos tészta. Egyébként a nagyik töltött káposztáját is nyomatta, gondolhatjátok, hogy a nagyik ennek mennyire örültek.Készülünk a szülinapjára. Szerencsére sikerült olyan cukrászt találni, aki egyedileg elkészíti a tortáját, minimális cukorral és természetes alapanyagokkal. Citrom joghurt lesz a tortája kompozíciója, mert a citromot is szereti, és elég karakteres íz ahhoz, hogy ne kelljen mesterséges anyagokat alkalmazni a kívánt eredmény érdekében.  Ez nekem fontos szempont, a mindennapi étkezés során is igyekszem ezen elveket követni.

BLW beszámoló, avagy ne legyél sárkány, éljenek a lazamamik! 2. rész

Fontos informálódni az étkezésekkel kapcsolatosan (itt elsősorban az irányelvekre gondolok). Mindez történhet fórumokon és szakmai cikkeken keresztül, sajnos más lehetőség nemigen van. Sem a gyerekorvos, sem pedig a védőnő nem tájékozott a témát illetően. Erre mondjuk szeretnék kicsit kitérni, mert szerintem ez is elég lényeges, hogy tudd, ilyen jellegű támogatásban nem igen van részem. Amikor az elején megemlítettem a gyerekorvosunknak, nem is igazán értette mit szeretnék, bár, tegyük hozzá, nem is igazán érdeklődött. Amikor a védőnőnek mondtam, ő se hallott még soha életében a módszerről, bár ő legalább feltett néhány kérdést, a legközelebbi alkalommal pedig megjegyezte, hogy ez milyen jó, mert így hamar megtanulja az önállóságot. Na, de segítséget ettől függetlenül tőle sem kaptam. Azt gondolom, ez nem a módszer rovására írható, inkább a rendszer rovására, melyben futószalagszerűen haladnak a dolgok, természetesen leggyakrabban egymásnak teljes ellentmondással. Tehát, marad a jó öreg anyai megérzés és ítélőképesség, ami segítség lehet. Illetve más anyukák tapasztalata. Bár abból kiindulva, hogy az ajánlások milyen szinten változnak, hasonlóképpen, mint az időjárás, lényegében a lehető legjobb megoldás, egyes kérdéses esetekben a tapasztalatokra alapozni.

Ezer szóval, ezer gondolat

Érdekes egyébként, hogy a BLW-ben nincsenek táblázatok, mondván, amennyiben ismerjük a családi allergén lehetőségeket, és tegyük fel, azok alapján nincs okunk kizárni ételeket, akkor egy két kivételtől eltekintve mehet minden.

Természetesen az egészséges étkezés jegyében,  még szempont, hogy saját maga fogja meg és tegye a szájába, tehát ennek megfelelő formában adjuk. Egyébként ahány táblázat, annyi féle ajánlás, tehát én már kb. a harmadik variációnál teljesen elvesztettem a fonalat, tehát külön öröm a számomra, hogy legalább ezen nem kell görcsölnöm.  Viszont, sajnos hallottam több olyan anyukát, aki arról számolt be, hogy bizony az orvos, vagy a védőnő nemhogy nem támogatta, hanem egyenesen ellene volt, mégpedig úgy, hogy abszolút semmilyen ismerete nem volt a módszerről, de mivel nem az általa ismert és megszokott volt, így eleve elutasító volt. Biztos vagyok benne, hogy nem egy anyukát tántorítottak már ilyen módon el. Én ehhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy kedves anyukák, bízzatok jobban magatokban és hallgassatok a belső megérzésetekre, jót súg az! Továbbá, meg lehet találni, és hangsúlyozom, a megfelelő szakmai segítséget, de akár hozzám is fordulhattok, nagyon szívesen a megfelelő helyre irányítalak!

Jelenleg így néz ki egy étkezés. Leülünk ki-ki a székébe, majd az én, vagy apa tányérjából adunk egy-egy falatot. Így is dobálózik az étellel, mi lenne, ha egy egész tányér állna a rendelkezésére? Szerintem festőruhában ülne mindenki, és a plafonig csempéznénk, de ez egy ilyen időszak, most tanulja a tárgyállandóságot, ezt is kinövi előbb utóbb…. reméljük. Tehát megkapja a falatját és megnyomkodja, nézegeti, analizálja ezerrel, majd bedolgozza a szájába. Cuki, mert, ha nagyon bejön neki, akkor még nyámmog is mellé. Ilyenkor azért elégedett vigyor ül ki az arcomra, bár ez az, amit még igazán a férjem nem tudott átérezni, hogy miért, de sebaj, ha ő főzne egyszer a gyerekének, rögtön megértené, igaz?

Leave a Reply