Szerelmem: Bécs (Mein liebstens Wien)

Bécsről, a „sógorok” fővárosáról, pozitív-negatív tapasztalatairól ír szerzőnk Angelika Heda, aki úgy érzi, itt van otthon.

102
Szerelmem: Bécs (Mein liebstens Wien)
Mintha ezer év telt volna el azóta, hogy 2011-ben, anyagi okokból kifolyólag külföldre kényszerültem menni munkát vállalni. Az interneten találtam egy szobalány munkát Bécsben és azonnal kellett döntenem, így indult az ausztriai kaland. Akkor még nem tudtam, hogy otthonról… haza jövök.

Eleinte izgalommal voltam tele, mindenre kíváncsian, vártam a fejleményeket, és a számomra még ismeretlen munkát: a szobalányságot. Be kell valljam a takarítás nem volt az erősségem, a szüleimmel éltem, a családommal. Nos, itt megtanultam, hogyan kell 4-5 csillagosan takarítani, hogy lehet egy szobát 20 perc alatt picobellora takarítani, ezt a mai napig élvezem otthon. Elindult az életem Ausztriában, itt Bécsben a szépség, tisztaság, nyugalom világában – természetesen nyelvtudás nélkül, így mindenre maradt a kedvenc szavam: „oké-oké” és a 20 dolláros mosolyom.

Szerelmem: Bécs (Mein liebstens Wien) Nehéz volt az új körülményeket megszokni, sokat dolgoztunk, nagyon fájtak a lábaim… Irodai munkából jöttem ki… Akkor csitult egy kicsit, ha sétáltam – jaj de sokat sétáltam, de ennek köszönhetően ismertem meg a várost.

[sc name=”kiemeles1o”]Napról-napra jobban tanultam a nyelvet, hallgattam az embereket, figyeltem és egyszer csak szerelmes lettem ebbe a mosolygós városba, ahol mindenki kedvesen üdvözölt. [sc name=”kiemeles1z”]

Nem is ismert, mégis megkérdezte, hogy vagyok és végig hallgatott, amit otthon nem igazán mondhatunk el ugye. A főnököm, ha felhívott, hogy megdorgáljon, mert valamit nem jól csináltam, először megkérdezte hogy vagyok, majd válaszolt arra Ő, hogy van, és utána szidott le. Amikor azt mondtam beteg vagyok, akkor szépen, még kedvesebben és jó egészséget kívánva elzavart az orvoshoz megkérve, hogy csak akkor jöjjek, ha már meggyógyultam és várnak vissza. A várost járva fedeztem fel a gyönyörű, hatalmas parkokat, amik tele vannak játszótérrel, felnőtteknek szabadidő eltöltésére alkalmas dolgokkal: pingpong, tenisz, focipálya, kosárlabda és még a kutyáknak is külön parkjaik vannak.

Itt megjegyezném, Bécs nagyon kutyapárti város, és a kutyák imádnivalók, jól neveltek. Ebben a városban nem kell félni a kutyáktól, nem úgy a gyerekektől. Ha eddig nem szültem volna, átgondolnám többször… Az ország is, nem csak a főváros, gyerekpárti, de olyan módon, hogy az már nem gyereknevelés, ami itt megy. A gyereknek joga van mindenhez, legfőképp a rosszasághoz.

Szerelmem: Bécs (Mein liebstens Wien)

Az eleje nagyon nehéz volt. Megszokni egy másik országot, egy másik világot, ahol mindent szabad, ami nem tilos – ez itt nyert értelmet, hisz, ha úgy élünk, ahogy kell, soha semmi bajunk nem lehet. Látszólag egy rendőrbácsi sincs az utcán, de ha gond van, 20 is ott terem. Ha betartunk minden szabályt, ami nem nehéz, szépen élhetünk; pl. ne szemetelj (36 euró), a kutyakakit felszedni (46 euró), csikket eldobod 50 euró, nem veszek vonaljegyet (2.20 euró), akkor a bírság bizony 130 euró. Érdemes megvenni a jegyeket, mindenhol elérhető, vannak egyutas jegyek, napi, 2-3 napi, heti, 8 napos. Van az itt dolgozóknak éves bérlet: havi 32 euró, napi 1 euró a munkába járás és utazgatás Bécsen belül, vonat, villamos, busz, metró mindenre jó, nem éri meg kockáztatni. Iszonyat jó a tömegközlekedése Bécsnek, imádom. Mindenhova el lehet jutni 10-20-30 percen belül. Jók a csatlakozások, 3-5 percenként jön a metró, ami összeköttetésben van a többi vonallal, villamossal, busszal. Ahogy telik az idő, egyre jobban a szívemhez nő az osztrák főváros, pedig, ahogy telik az idő úgy változik. Itt van minden: hegy, tó, kilátó, rengeteg múzeum a turistáknak, nem lehet elég egy hét, de még kettő sem. Én 6 éve élek itt, de még nem láttam mindent.

Sajnálatos módon azonban hébe-hóba érzékelhető a magyarokkal szembeni enyhe előítélet, azonban ahogy a 6 éves tapasztalat mutatja: aki akarja, ki tudja vívni még egy osztrák ember tiszteletét is, és ezt csak is alázattal és iszonyatos szorgalommal. Az osztrákok értékelik a szorgalmat és a kitartást. Ezt a kialakult kapcsolataimból is látom. Viszont nem értékelik a koldusokat és a kéregetőket. Érdekesség, hogy a sok az utcai táncos és művész, ezeket értékelik, mert ezt is munkának nézik. Viszont a leülős, sírdogálós kéregetőket nem, mert nagyon fejlett és jó a szociális háló, és minden támogatást megkapnak az itt élők, mindegy honnan jön az ember. Segélyt kapnak, munkalehetőséget, amit persze nem szeretnek elfogadni, inkább kéregetnek, azt mondják abból jobban élnek.

[sc name=”kiemeles1o”]Én inkább dolgozom és a szociális hálót az adómmal támogatom.[sc name=”kiemeles1z”]

Most már egész jól beszélem a nyelvet, és látom a fejlődésemet karrier szempontjából is. 2012-ben már konyhán dolgoztam, kisegítőként, nyelvtudás híján, de pokoli volt a lépcső, amit addig megjártam.

[sc name=”kiemeles1o”]Be kellett bizonyítanom, hogy érek annyit, mint bármelyik osztrák. Ma főszakácsként dolgozok egy csodaszép kávéház-étteremben, tehát szemmel látható a fejlődésem. Itt megtaláltam azt a szakmát, amiért ma élek-halok.[sc name=”kiemeles1z”]

Végzettségem megvolt, de nem vonzott otthon a konyha, itt is csak a megélhetés miatt éltem a lehetőséggel, mint írtam nagyon nehéz volt eleinte, így a konyhai munka biztosította a napi legalább egyszeri étkezést. Én tartom azt, aki dolgozni akar, az itt talál munkát nyelvtudásának megfelelően. Ha nem tudsz németül, mehetsz kínai konyhára napi 12 órában, heti hat napban 20 órás bejelentéssel havi 1000 euróért. Én 6 éve 500 eurót kerestem és boldog voltam, mert otthon 70000 Ft-ot se kerestem és itt, ha kitartó vagy, és szorgalmas, akkor mindent elérhetsz. Ma már nagyon jó a fizetésem, és ha megkérdezik, haza mennék-e, a válaszom mindig NEM lesz. Bár a családom otthon van, én pedig itthon, itt élünk és innen tudjuk a családunknak megteremteni azt az életet, amit otthon soha nem tudnánk…

Jó nevű szakács vagyok, szeretik a főztjeimet a vendégek, főnökeim meg vannak elégedve velem. Ha munkahelyet váltok, a törzsvendégeim követnek, és erre büszke vagyok.

Szerelmem: Bécs (Mein liebstens Wien)

Az osztrák konyha, azt mondják olyan, mint a magyar, de ezt erősen visszautasítom. Ők nem nagyon szeretik fűszerezni az ételeiket, pedig szeretik a fűszeres ételeket. A Bécsi szelet a mindenük, azt mindenhol lehet kapni… A másik étel, ami mindenhol kapható, a döner kebab, pizza és a kínai –  az van dögivel. Étterem, étterem hátán és mind megél. Itt az emberek lusták főzni és mosogatni – hál Isten, hisz ez adja a munkánkat…

Kedvenc ételeim a saját ötleteim, amit főzés közben találok ki. Könnyű ezeket elkészíteni, még egy egyszerű embernek is, és mindenből lehet főzni csak a fantáziánkat kell elengedni.

Annyi mindent lehetne írni még, de arra nem elég az 1000 szó, ahhoz egy sorozat kellene, hisz egy kaland itt az élet, néha kemény néha könnyebb…

Advertisement

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here